A kiflik
Tegnap süthetnékem támadt. Attilától kaptam szülinapomra Limara kenyérsütős könyvét. Gondoltam így egy év elteltével már ideje lenne valamit kipróbálni belőle. Valójában féltem nekilátni, mert mindig, és még azért kicsit most is, úgy gondolok a kenyér -pékárú sütésre, mint valami mumus. Nagy levegő és kezdjük: kiflivel kezdtem- szerintem a legegyszerűbbel- hogy ne legyen nagy a csalódás. Ilyen lett. Ja és csavarható lett a héja!
Finom lett, megérte a rászánt időt. A leírást követve csináltam mindent kivéve, hogy a sütésidőt meghosszabbítottam.
A végeredmény, hogy reggelre egy darab sem maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése