Születésnapomra
Nemrég múltam 45 éves. Ez tény, de nem zavar. Sokszor gondolkozom azon, hogy az idő múlásával, hogyan fogom megélni a múló idő látható jeleit - most csak a nyaktól felfelé lévő részre gondolok. Nos, még elégedett vagyok, tetszenek a picike ráncaim. (bár jó szemránc krémem van, és a genetikát se hagyjuk ki a sorból:::)))). A szüleim még így hetvenen túl sem mondhatóak ráncosnak, és ez jó előjel. S hogy később miként fog érinteni a már nagyobbacska ráncok gyülekezete, azt nem tudom, most úgy érzem az is tetszeni fog, csak jól mutasson az én arcomon. Próbálom a korom minden egyes időszakát pozitívan megélni és meglátni benne a szépet és még szebbet. Sosem gondolkoztam azon, hogy kés alá kéne feküdnöm, vagy mindenféle szereket magamba pumpáltatnom.
Fura de nem cserélnék egy húszévessel sem, én mindig annyi szeretek lenni ahány éves vagyok, de sosem érzem magam annyinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése