Batman forever.....
Húú, de hosszú ideje nem írtam már semmit a kis blogomra , pedig minden nap telve voltam gondolatokkal, csak a mindennapok rohanása kimerített mire gép elé kerülhettem volna.
Varrogatásra most sajnos nem sok időm (sőt semmi) nem jutott.
Múlt hétvégén három napos tovább képzésen voltam és nagyon megismertem önnön magamat. Na igen tölthettem volna jobban is a karácsony előtti időszakom bronzhétvégéjét, de most ez fontos volt, mert kredit pontokat kell gyűjtenem , hogy tovább lehessek pedagógus::::::))))) Hasznos okosságokat tudtam meg a témában , a bajom csak az volt , hogy koncentráltan kaptuk az ismeretanyagot és ez kimerített, hétfőn pedig újból, frissen (legalább is annak mutatkozva) órakezdés.
Majd szintén hétfőn furcsa dolog történt: kicsi fiam este felé szólt , hogy valami kapar falban vagy a szekrény mögött, de legalább is valahol a szobában. Te jó ég!!!! Mi lehet az!!! Első gondolatom :, hogy egér.... nem derült ki , és csak bíztam benne, hogy nem az.....már csak egy egér hiányzik az életemből. Gyorsan végig pergettem a lehetőségeket, amit egy ilyen kis pici és fürge , nem beszélve szapora állatka okozhat. Aztán eljött az este ....majd az éjszaka, meg a fiam úgy hajnali fél háromkor : rémülten megállapítva az elképzelhetetlent : NEM EGÉR ......hanem DENEVÉR!!!!!! Most örülnöm kéne , hogy legalább nem egér, de azért egy denevér ott röpköd a fejünk fölött ??? Hát ez rémes. Aztán felmerültek a kérdések : hogyan jött be - van szúnyoghálónk. Hogyan fogjuk kitenni a lakásból? én meg nem fogom!
Keddre bezártuk a fiam szobájába és őt kiköltöztettem a nappaliba aludni. Lévén a denevér éjszakai állat, nappal (szigorú ajtó zárás mellett) bement tanulni, de mégis megtörtént az amitől a legjobban féltem , hogy valahogyan kiszökött a lakás többi részébe. Szerda éjszaka tehát a férjurammal, akit kineveztem batman hunternek , vártuk az éjfélt , hogy elkezdődjön a befogás. Teljes felszereltséggel : lepkehálóval és zseblámpával készültünk . Tudom , hogy a hívatlan vendégünk jobban félt tőlünk, mint mi őtőle, de hát én a paplan alól néztem az eseményeket , időnként visítozva, igazi szőke nőhöz méltóan. Attila hősiesen és vakmerő bátorsággal hajkurászta a lepkehálót lengetve . Az ádáz küzdelem jó sokáig tartott (hajnal fél négyig )és a kimerültség döntött a mi javunkra. meg az , hogy már hajnalodott és vámpírkánk nyugalmi állapotba került. Óvatosan a hálóba tessékeltük és kiengedtük. Na már most : védett állat - meg nem öltük : ezért ez a része ötös , de emberségből nem jeleskedtünk mert kitettük a hidegre....büszke nem vagyok erre, de nem gondolom, hogy ettől nekem minden denevérnek tetőt kéne a feje fölé tennem.
Azóta kicsit félve alszom el - bízom benne , hogy ez idővel elmúlik - mert azt olvastam , hogy bármikor újra megtörténhet ez a kis kaland . Nem túl biztató:::)))
Azért, hogy megmutassam állat barát vagyok : végre vettünk egy madáretetőt , ami régi vágyam volt csak kerestem a megfelelő formát és minőséget. Most kiraktam a teraszra, tele minden finomsággal ,és kis vizet mert utána olvastam és már tudok mindent amit ezzel kapcsolatban tudni illik. Már csak a madárkáimat várom, bár lehet , hogy ezzel kicsit késve vagyok és megtalálták már az etető helyüket , de ha véletlenül erre járnának és megpihennének lesz nekik minden jó nálam.
Hát ez volt az én kalandos hetem :)
Most már jöhet egy kis varrás , van bőven bepótolni valóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése